Ébredés

Én a fény vagyok és az út,Yo soy la luz y el camino,

És a végtelen mélyû kút,Y el pozo de profundidad infinita,

És a hangok tengere,Y el mar de sonidos,

És az ébredés kezdete.Y el comienzo del despertar.

Nézd az ébredõt: visszatér,Mira al despertar: regresa,

Ringó csónakán partot ér,Llega a la orilla en un bote balanceante,

Lassan minden összeáll,Poco a poco todo se une,

S egyre vékonyabb lesz a szál.Y el hilo se vuelve cada vez más delgado.

A könnyû pókfonál,La ligera madeja de araña,

Mely szõne álmokat,Que teje sueños,

De most egy kis mozdulat,Pero ahora con un pequeño movimiento,

És kész, vége, elszakadt.Y listo, se rompió, se cortó.

Most, hogy csónakom itt hagyott,Ahora que mi bote me ha dejado aquí,

Nézem álmosan, hol vagyok.Miro adormilado dónde estoy.

Ott egy szék az ágy elõtt,Allí hay una silla frente a la cama,

Túl a ablakon háztetõk.Más allá de la ventana, tejados.

Szánt a napsugár arcomon,El rayo de sol acaricia mi rostro,

Szól egy rádió, hallgatom,Suena una radio, la escucho,

Aztán mégis felkelek,Y aún así me levanto,

Megszokás szabja léptemet.La costumbre marca mi paso.

Tovább lépkedek,Sigo caminando,

Már ott kinn megyek.Ya estoy afuera.

álom, ég veled!Sueño, adiós.

Jó reggelt emberek!¡Buenos días, gente!

Hív, vár a fény,La luz llama, espera,

És új remény.Y una nueva esperanza.

Hajt az, hogy gyõzhetek,Me impulsa a triunfar,

Hát jó reggelt, emberek! .Así que buenos días, gente.