BOLERó

A nappal már véget ér,El día llega a su fin,

csendesen fúj az esti szél,silba suavemente el viento nocturno,

az asszony szívében kigyúlen el corazón de la mujer se enciende

a szenvedély.la pasión.

Az égen kék színü vágy,En el cielo, un deseo azul,

a felhök, mint száz selymes ágy,las nubes como cien camas de seda,

az asszony szemében a fényen los ojos de la mujer la luz

furcsa lágy.extrañamente suave.

A Nap, mint egy vérvörös száj,El Sol, como una boca roja sangre,

az Éj sötét csókjára vár.espera el oscuro beso de la Noche.

Az asszony testében a vérEn la sangre del cuerpo de la mujer

éget már.ya arde.

Az Éj, mint a mámor, leszáll,La Noche, como la embriaguez, desciende,

elolvad kinn a láthatár,se desvanece en el horizonte,

az asszony rekedt sóhajael ahogado suspiro de la mujer

sürü már.se hace denso.

Egyszerre minden megáll,De repente todo se detiene,

leomlik két büszke vár,se derrumban dos orgullosas fortalezas,

az asszony gyönge sikolyael débil grito de la mujer

körbejár.resuena.

Az éjszaka már véget ér,La noche llega a su fin,

elcsitult, nem fúj a szél,se calma, el viento no sopla,

az asszony némán hever,la mujer yace en silencio,

az álma mély.su sueño profundo.