Éjmély

ÉjmélyProfundidades

Százfelé gurult a napfény,La luz del sol rodaba en todas direcciones,

árokba, kövekbe, mohába szét,en zanjas, piedras, musgo se dispersaba,

víz viszi, víz viszi hozzádel agua te lleva, el agua te lleva hacia ti,

szunnyadás sárga jelét.el signo amarillo del letargo.

Medveanyám, jön az éjjel,Mi madre oso, la noche se acerca,

gomolygó õsködök álmom,mis sueños se enredan en antiguos instintos,

csontomból feltör a fagymúlt,del hielo pasado brota de mis huesos,

borítsd be parány világom.cubre mi diminuto mundo.

Bundád én menedékem,Tu piel es mi refugio,

csöndverem árva magányban,mi soledad huérfana en la cueva del silencio,

gombafonál szövi szívemmi corazón se teje como hilo de seta,

elhagyott mészcsigaházban.en una casa de caracol abandonada.

De menni kell, halni kell mégis,Pero debo irme, debo morir aún,

süllyedni sûrû avarba,hundirme en la densa hojarasca,

sárba tör szénszínû törvény,el grisáceo barro se rompe,

titokszemû halalakba.en las formas de la muerte de ojos secretos.