Szénrózsa

Pára fut be ígyPárate y corre así

Vékony üvegetVidrio delgado

Tél sötétjénEn la oscuridad del invierno

Ahogy a falakbanMientras en las paredes

Az emlék tenyészikEl recuerdo crece

Durva ágybanEn una cama áspera

Apró bolygókPequeños planetas

Szunnyadnak mégAún duermen

A szélrózsa útjainEn los caminos de la rosa de los vientos

Nagyra nõttök!¡Crecen enormes!

Tort ült itt a tolvaj tükörAquí se sentó el ladrón del espejo

Tálait bõség koronázta dússáSus platos coronados de abundancia

A létezés ünnepeLa fiesta de la existencia

Szertehagyta megszáradt nyomaitDejó sus rastros secos

Az ablakra törött fagy tapadEl hielo roto se adhiere a la ventana

Az ajtón forr az esõLa lluvia hierve en la puerta

A szék alatt víz keringBajo la silla circula el agua

Benne a homokCon arena en su interior

És elvisznek keserû patakokY llevan arroyos amargos

Visznek már a dombokonYa llevan en las colinas

Hallom, ahogy a napfényEscucho cómo la luz del sol

Átvág az ijedt lombokonCorta entre las hojas asustadas

Rabolni indul nyugatnakSe va a saquear hacia el oeste

Északról csillag vet árnyékotDesde el norte una estrella proyecta sombra

Árva kunyhókraSobre cabañas solitarias

És továbblüktet a világonY sigue girando por el mundo

De engem visznek még keserû patakokPero aún me llevan arroyos amargos

Fátylas rónákonEn llanuras veladas

Felpattanó csírákban tágul a fényLa luz se expande en brotes emergentes

És bár legyek fekete mézétY aunque sea la miel negra

Zárta a rózsába a tûnõ reggelLa mañana efímera la encerró en la rosa

Az este fel is tépi aztLa noche la desgarra

MindigSiempre

Most vén hidat látok fölöttemAhora veo un viejo puente sobre mí

És már süllyed velem a hold a magasbaY la luna ya se hunde conmigo en lo alto

Boldogságról dúdol sápadtanCanta sobre la felicidad pálida

És szegény királylányrólY sobre la pobre princesa

Keserû patakok rengetegébenEn el mar de arroyos amargos

Fûzfa hajol ráUn sauce se inclina

Fodros csepptükör alattBajo un espejo de gotas rizadas

Tolvaj tükör alattBajo un espejo de ladrón

„jöjj velem, bolyongó"Ven conmigo, vagabundo

Szíved lángját hamu nem oldjaTu corazón ardiente no se apaga con cenizas

Kövesd nyomaimSigue mis pasos

Az idõ egy másik ösvényénPor otro camino del tiempo

Kastélyom halk szavadtól ébred"Mi castillo despierta con tus suaves palabras"

„szépség a te trónod!""¡La belleza es tu trono!"

„termeim nehéz ködében"En la densa niebla de mis salones

Hálós fák, mint szobrokÁrboles enredados como estatuas

A vágy száraz avarábanEn el lecho seco del deseo

Ott leledAllí encontrarás

Elveszett kedvesed"A tu amada perdida"

„istenek titkát rejti"Esconde el secreto de los dioses

Minden hangod"Cada uno de tus sonidos"

„bár fehérhúsú anyagra"Aunque el giro encadene

Láncot ver a forgás,A la materia de piel blanca,

Azért hidd -Cree -

Ami egyszer megfogantLo que una vez fue concebido

Örökkön élni fog az!"¡Vivirá eternamente!"

Már vörös szél karolYa el viento rojo abraza

Öreg lankán túlMás allá de la vieja ladera

Néma kastélyigHasta el castillo silencioso

És érzemY siento

Pára fut be ígyPárate y corre así

Vékony üvegetVidrio delgado

Tél sötétjénEn la oscuridad del invierno

Ahogy az élõben fellobbanMientras en la vida resurge

A halott szén.El carbón muerto.