Örökké

Szólít a végtelenLa eternidad me llama

Teremtsek képéreCrear a su imagen

Adjak újat a földnek, az égnekDar algo nuevo a la tierra, al cielo

Írjam újra a tételtReescribir la historia

Sosem éreztemNunca sentí

Hogy kérhetnék cserébeQue pudiera pedir algo a cambio

Alkotás ad érdemet létnekLa creación da mérito a la existencia

Én is csak annyit érekYo valgo solo eso

Kezemben már minden eszközEn mis manos ya está todo el poder

Kezemben minden életEn mis manos toda la vida

A változás a Ti javatok lészenEl cambio será para vuestro bien

Míg gyûlöltök és szerettekMientras me odiáis y amáis

Én teremtek...Yo crearé...

Az öröklét, végtelenségLa eternidad, la infinitud

Új utat vár, jövõt remélEspera un nuevo camino, anhela un futuro

Amit kér, én teljesítemLo que pidáis, yo lo cumpliré

Bûnbõl, szennybõl oldozok fel, s aDe pecado, de suciedad, liberaré, y el

Végzet, majd nyugodni térDestino, finalmente descansará

Feledjük halandók jegyétOlvidaremos la marca de los mortales

Élünk majd egy tiszta létbenViviremos en una existencia pura

S nem bûnben fogant teremtésbenY no en una creación concebida en pecado

Megannyi évTantos años

Temérdek kósza értékInnumerables valores efímeros

Sorokba öntve fakul a lelkemVertidos en versos, mi alma se desvanece

S mindez mennyit ért?¿Y todo esto cuánto vale?

Elfolyt életemMi vida se ha ido

De nélkülem, s már kéremPero sin mí, ya lo pido

Hogy kapjak újra egyetlen évetQue me den un año más

Mit önmagáért élekQue viva por sí mismo

Az öröklét, végtelenségLa eternidad, la infinitud

Utat talál, jövõt remélEncuentra un camino, anhela un futuro

De néha én magam kéremPero a veces yo mismo lo pido

Láncaimból oldozzon fel aQue me libere de mis cadenas

Végzet, mely mindenkit érEl destino, que a todos alcanza

Üsse rám halandók jegyétMarque mi destino mortal

S e tébolyból, mit magam kértemY de esta locura, que yo mismo pedí

Oldjon fel, oldozzon fel...Que me libere, que me libere...